Egy könyvvel kezdődött, amelyet nem tudtam elolvasni.

Üdv, Dott vagyok. Mielőtt fejlesztő lennék, olvasó vagyok.

Szinte minden problémára, amellyel az életben találkoztam, a válasz már ott lapult egy könyvben. Ezért sokat olvasok, évi száz órát, néha kétszázat.

És ugyanaz ismétlődött újra és újra. Beleszerettem egy könyvbe, amelyet soha nem fordítottak le az anyanyelvemre, a kínaira. Így azt tettem, amit minden olvasó: vártam. Néhány havonta rákerestem egy fordításra, és üres kézzel tértem vissza. A legtöbb könyvet soha nem fordítják le, a szerencsés keveseknek pedig évekbe telik megérkezniük.

Így hát a nehezebb utat választottam, bár a "lucky" közelebb áll az igazsághoz. Elég jól olvastam angolul ahhoz, hogy boldoguljak. De az elég jónak ára van: soha nem olvastam olyan gyorsan angolul, mint a saját nyelvemen. Egy könyv, amely kínaiul egy hetet vesz igénybe, angolul sokkal tovább tarthat. Az ajtó kinyílt, de a belépő ára abszurd volt. És én a szerencsések közé tartoztam, mégsem kellene senkinek egy egész nyelvet megtanulnia csak azért, hogy elolvasson egy könyvet, amelyet szeret, legkevésbé most, amikor a mesterséges intelligencia a fordítást gyakorlati értelemben megoldott problémává tette.

Nem gondolom, hogy a nyelv, amelyen egy könyvet írtak, döntené el, ki olvashatja el.

Ezért építettem meg a BookTranslatort. Odaadsz neki egy könyvet olyan nyelven, amelyet nem tudsz olvasni, és visszaadja az egészet egy olyan nyelven, amelyet tudsz.

A technológia már létezett; valakinek csak meg kellett építenie. Magamnak építettem, de nem én voltam az egyetlen, aki várt.